Fél köpenyAmit Sulpicius ezután írt

A könyv után

Az Élet véget ér, mielőtt Márton meghal.

Sulpicius 396 körül fejezte be a Szent Márton életét, amikor Márton még élt. Ezért a könyvben nincs haláljelenet. Ez, és még sok minden más, abban van, amit ezután írt: három levélben, egy dialógussorozatban és egy világtörténetben.

Ki volt Sulpicius?

Sulpicius Severus 360 körül született előkelő családban Aquitaniában, Gallia délnyugati részén. Jogot tanult, és ismert ügyvéd volt. Miután a felesége fiatalon meghalt, az anyósa, Bassula és a barátja, Nolai Paulinus biztatására felhagyott a pályájával, és primuliacumi birtokát vallási közösséggé alakította. Meglátogatta Mártont Tours-ban, és azt mondja, hogy az értesüléseit magától Mártontól és azoktól kapta, akik vele éltek.

Három levél

Az első, Eusebiusnak, egy bírálónak felel. Márton, akiről azt mondták, hogy tüzeket állított meg, éppen megégett egy tűzben. Sulpicius elmeséli az egész történetet: Márton egy templom melletti szobában aludt, félretolta a szalmaágyat, mert túl puha volt, és a szalma lángra kapott a fűtéstől. Először a bereteszelt ajtóval küszködött, aztán imádkozott, és a szerzetesek sértetlenül találtak rá. Maga Márton elismerte, hogy későn kezdett imádkozni.

A második, Aurelius diakónusnak, egy hajnali félálmot ír le: Márton fehérben, amint felé nyújtja a könyvet, megáldja a szerzőjét, aztán felemelkedik, és eltűnik a szeme elől. Bejött egy szolga. Két szerzetes érkezett Tours-ból a hírrel, hogy Márton meghalt.

A harmadik, Bassulának, maga a halál. Márton Candes-ba megy, hogy békét teremtsen a viszálykodó papok között, megbetegszik, és az alábbi szavakkal imádkozik. Azt kéri, hogy szőrzsákon és hamun fekhessen, és nem engedi, hogy az oldalára fordítsák, hogy tovább nézhesse az eget. Azt mondják, közel kétezer szerzetes jött el a temetésére.

Uram, ha a népednek még szüksége van rám, nem utasítom el a munkát. Legyen meg a te akaratod.
Sulpicius Severus, 3. levél

A Dialógusok

404 körül Sulpicius megírt egy beszélgetést, amely közte, a Keleten töltött három évből éppen hazatért barátja, Postumianus és Gallus, Márton egyik tanítványa között zajlik. Postumianus az egyiptomi szerzetesekről beszél. Gallus olyan Márton-történetekkel felel, amelyek nincsenek benne az Életben. A lényeget nyíltan kimondják: amit a sivatagi atyák külön-külön tettek, azt Márton egymaga megtette.

Hat történet a Dialógusokból

  • A második köpeny

    Márton püspökként, télen, a templomba menet azt mondja a fődiakónusának, hogy öltöztessen fel egy félmeztelen koldust. A fődiakónus halogatja. Márton csendben leveszi a saját tunikáját, odaadja, aztán nem hajlandó elkezdeni a szertartást, amíg „a szegényt” fel nem öltöztetik, vagyis őt magát. Egy sebtében vásárolt, olcsó, durva ruhában misézik. (II, 1–2)

  • Az égő trón

    Valentinianus császár elrendeli, hogy a palota kapuit zárják be Márton előtt. Hétnapi böjt után Márton mégis besétál. A császár nem hajlandó felállni, amíg lángok nem borítják el a székét. Az elbeszélő beismeri, hogy ő maga nem látta. (II, 5)

  • A császárné az asztalnál

    Maximus császár felesége a saját kezével főz Mártonnak, és állva szolgálja fel, mint egy szolgáló. Egyszer történt meg, mondja az elbeszélő, amikor Márton a hetvenedik évében járt. Ez a megjegyzés az egyik oka annak, hogy egyes történészek 316-ra teszik a születését. (II, 6–7)

  • A nyúl

    Márton vadászokkal találkozik, akiknek a kutyái már majdnem elkapnak egy kimerült nyulat. Megparancsolja a kutyáknak, hogy álljanak meg, és azok úgy állnak, mintha megkötözték volna őket, amíg a nyúl el nem menekül. Egy frissen megnyírt birkáról azt mondja: megtartotta az evangéliumot; két ruhája volt, és az egyiket odaadta. (II, 9–10)

  • Brictius

    Brictius, egy pap, aki Márton saját kolostorában nőtt fel, beront hozzá, és sértegeti: Mártont beszennyezték a katonaévei, a látomásaitól pedig meglágyult az agya. Márton szelíden felel, és soha nem hajlandó elküldeni. „Ha Krisztus eltűrte Júdást, én miért ne tűrném el Brictiust?” Brictius követte őt a püspöki székben. (III, 15)

  • A bestseller

    Postumianus azt mondja, hogy az Élettel mindenütt találkozott, amerre járt: Rómában, ahol a könyvkereskedők örültek, mert semmi sem fogyott gyorsabban, Karthágóban, Alexandriában, és egy öregember kezében az egyiptomi sivatagban. Itt Sulpicius a saját könyvét reklámozza. Egyben jó bizonyíték arra, hogy a könyv gyorsan terjedt. (I, 23)

A Krónika

403 körül Sulpicius egy rövid világtörténetet is közzétett, a teremtéstől a saját koráig. Az utolsó fejezetei a fő forrásai Priscillianus perének és Márton kísérletének, hogy megakadályozza.

Akik utána jöttek

A 460-as években Périgueux-i Paulinus hat könyvben versbe szedte az Életet és a Dialógusokat Perpetuus tours-i püspök számára, aki éppen újjáépítette a sír fölötti bazilikát. 573 és 576 között Venantius Fortunatus újra megtette, négy könyvben.

Gergely, aki 573-tól 594-ig volt Tours püspöke, négy könyvet írt a sírnál történt csodákról, sok közülük a saját korából való. A frankok története című műve megadja azokat az évszámokat, amelyeket Sulpicius kihagyott, és elmeséli, hogyan veszekedtek a tours-iak és a poitiers-iek a holttesten.

Hol olvashatod el őket

Az Élet ezen az oldalon ingyen olvasható. A Levelek, a Dialógusok és a Krónika angolul olvasható az interneten, Alexander Roberts 1894-es, közkincsnek számító fordításában, a New Advent és a Christian Classics Ethereal Library oldalán. Gergely művének, A frankok történetének rövidített angol fordítása (Ernest Brehaut, 1916) megtalálható a Fordham Egyetem Internet History Sourcebook című gyűjteményében.

Olvass tovább

Márton a művészetben →Aki nemet mondott →Minek a védőszentje? →Tény vagy legenda? → Kérem a könyvet, ingyen

Források: Sulpicius Severus, 1–3. levél, Dialógusok és Krónika (Alexander Roberts fordítása, 1894, mai megfogalmazásban); Tours-i Gergely, A frankok története I, 48. A Dialógusokat itt három könyvre osztva számozzuk, ahogy az a fordítás; egyes kiadások kettőt számolnak. Hibát találtál? Írd meg nekünk

Kérem a könyvet