Fél köpenyAmit valóban tudunk

Tény vagy legenda?

Egyetlen könyv, amelyet egy barát írt.

Szinte mindent, amit Mártonról tudni lehet, egyetlen írótól tudunk: Sulpicius Severustól, aki ismerte és csodálta őt. Abból, amit Mártonról mesélnek, van, ami szilárd, van, amit a történészek vitatnak, és van, amit évszázadokkal később tettek hozzá. Ez az oldal a legismertebb állításokat válogatja szét.

A baj a forrással

Sulpicius azt mondja, hogy az igazat írta meg, és hogy magától Mártontól és azoktól tudja, akik vele éltek. Csakhogy azért írt, hogy dicsérjen, a jeleneteit bibliai mintákra formálta, és megvolt a maga vitája Gallia püspökeivel. Már az életében kételkedtek benne. A Dialógusokban az egyik beszélő elmondja, hogy valaki azzal vádolta Sulpiciust: sokat hazudott a könyvében; egy másik pedig elkezdi minden csodához megnevezni az élő tanúkat, mert a hallgatóknak kétségeik voltak.

1912-ben E.-Ch. Babut francia történész amellett érvelt, hogy az Élet nagy része irodalmi kitaláció. Hippolyte Delehaye 1920-ban hosszan válaszolt neki. Későbbi kutatók, például Jacques Fontaine és Clare Stancliffe, középutat választottak: Sulpicius valós emberekről és valós eseményekről számol be, de stilizálja őket, és minden történetet külön kell mérlegre tenni.

Tizenhat állítás

  • Benne van a könyvben

    Amiens-ban kettévágta a köpenyét egy koldusért

    Élet, 3. fej. Kemény tél, a városkapu, egy koldus, aki mellett mindenki elmegy. Mártonnak nem maradt más, csak a katonaköpenye; a kardjával középen kettévágja, és a felét megtartja. Néhány bámészkodó nevet. Sulpicius az egyetlen forrás, és évszámot nem ad.

  • Nincs a könyvben

    Lóháton ült

    A szöveg nem említ lovat. Márton valóban lovas egységben szolgált, tehát nem lehetetlen, de a nyeregből lehajló lovas a középkori művészetből származik.

  • A festők választása

    A köpeny vörös volt

    Sulpicius nem mond színt. Egyes szerzők azzal érvelnek, hogy a testőrlovasság fehéret viselt, de ez találgatás. A legtöbb festő a vöröset választotta; mások zöldre, kékre vagy lilára festették.

  • Nincs a könyvben

    Azért adta csak a felét, mert a másik fele a hadseregé volt

    Népszerű modern magyarázat, ókori forrás nélkül. Sulpicius egyszerűbb okot ad: Mártonnak a köpenyen kívül semmije sem maradt, és egy részét megtartotta, hogy ő maga ne legyen meztelen.

  • Vitatott

    316-ban született

    Mindkét évszám a forrásokból való. Tours-i Gergely adataiból 316 jön ki. Az Élet saját adataiból (15 évesen sorozták be, 18 évesen keresztelkedett meg, mintegy két évvel később szerelt le Julianus alatt) körülbelül 336. A kutatók megoszlanak, ezért ez az oldal mindkettőt közli.

  • Vitatott

    Öt évig szolgált a seregben

    Az Élet körülbelül ötöt mond. Ha 316-ban született, és Julianus alatt lépett ki, akkor inkább huszonöt volt. Egyes történészek úgy gondolják, hogy Sulpicius megrövidítette, mert a hosszú katonai pálya kínos volt egy püspöknél.

  • Csak a könyvben

    Az ellenség azután adta meg magát, hogy előző nap megtagadta a harcot

    Élet, 4. fej. Erről a megadásról semmilyen más forrás nem tud, és a jelenetet nehéz datálni.

  • Későbbi legenda

    A libák elárulták a rejtekhelyét

    Az Életben nincsenek libák. A 9. fejezetben egy tours-i polgár betegnek hazudja a feleségét, Márton kijön, hogy meglátogassa, és a tömeg a városba kíséri. A libás történet jóval később bukkan fel, valószínűleg annak magyarázatára, hogy miért esznek libát a napján.

  • Jól megalapozott

    A „kápolna” szó a köpenyéből ered

    A középkori latin cappella, vagyis „kis köpeny” először az ereklye neve volt, aztán a királyi oratóriumé, amely őrizte, végül bármely kis imahelyé. Már a 9. század írói is így magyarázzák. A kutatók kisebb része másból vezeti le a szót.

  • A 7. századtól biztos

    A frank királyok őrizték a köpenyét

    Egy 680 körüli királyi ítélet Szent Márton cappájára tett esküket jegyez fel. Előtte majdnem három évszázadnyi csend van: Sulpicius sehol sem mondja meg, mi lett Márton fél köpenyével, és semmi sem mutatja, hogy Klodvigé lett volna.

  • Szinte biztos

    397. november 8-án halt meg

    Sulpicius nem ad dátumot. Az év Tours-i Gergelytől származik; a napot az ő „vasárnap éjfél” kifejezéséből és a temetés november 11-i ünnepéből számolják ki. Néhány szerző, ókoriak és újak is, néhány évvel későbbre teszi a halálát.

  • Tours-i hagyomány

    A tours-iak egy ablakon át vitték ki a testét

    Sulpiciusnál nincs meg. Tours-i Gergely meséli el közel 200 évvel később, és a történet a saját városa igényét támasztja alá az ereklyékre.

  • Hallomás

    Kétezer szerzetes ment a temetésén

    A szám magától Sulpiciustól származik, és ő maga is óvatosan fogalmaz: „azt mondják”, hogy összegyűltek. Ő nem volt ott.

  • Legenda

    Virágok nyíltak a Loire mentén, ahol a teste elhaladt

    Sem Sulpicius, sem Gergely nem említ virágokat vagy meleg időt. A történet későbbi néphagyomány, amely a november 11. körül gyakori enyhe napokat, „Szent Márton nyarát” magyarázza.

  • Túlzás

    Ő volt az első szent, aki nem volt vértanú

    Keleten már tiszteltek nem vértanú szenteket, például Remete Szent Antalt. Márton az elsők között volt, a latin Nyugaton pedig a legismertebb, aki ünnepnapot és zarándokhelyet kapott.

  • Biztos

    A neve azt jelenti: „Marshoz tartozó”

    A Martinus közönséges római név, amelyet Marsnak, a hadistennek a nevéből képeztek. Hogy a katona apja szándékosan választotta, az észszerű feltevés, és nem több.

Ami megmarad

Ha elvesszük a későbbi legendákat és a kétes számokat, még mindig sok marad. Egy pannoniai katona fia kilépett a seregből, szerzetesként élt Poitiers, majd Tours közelében, más püspökök akarata ellenére püspökké tették, gyalog járta az egyházmegyéjét, vitába szállt egy császárral, és Candes-ban halt meg a negyedik század utolsó éveiben.

És tett egy köpennyel valamit, amit azóta sem tudott elfelejteni senki.

Olvass tovább

Márton a művészetben →Aki nemet mondott →Minek a védőszentje? →A könyv után → Kérem a könyvet, ingyen

Források: Sulpicius Severus, Szent Márton élete, Levelek és Dialógusok; Tours-i Gergely, A frankok története I, 36 és 48. A modern kutatók (Babut, Delehaye, Fontaine, Stancliffe, Barnes) álláspontját kézikönyvek és recenziók alapján foglaltuk össze, nem magukból a könyvekből. Hibát találtál? Írd meg nekünk

Kérem a könyvet